Székely Bertalan életművében a legismertebb területet sokáig a történelmi témájú festmények uralták. Idővel azonban új megközelítések jelentek meg, így ma már pedagógiai munkásságát, teoretikus oldalát és tájképfestészetét is méltatja a szakirodalom. Kiállításunk az életműnek egy állandósult szereplőjét választja témának: a nőket. Pontosabban egy felhívás arra, hogy nézzük meg őket, úgy, ahogyan Székely nézte őket – a kérdés az, hogy mi mit látunk belőlük.
A tárlat során négy tematikus egységben – reprezentatív portrék, női arcképek, életképek, aktok – vesszük szemügyre azokat a nőket, akik Székely pályáján megjelentek: feleségek, szerelmek, ismeretlen modellek és mitológiai alakok. Ahol lehet, ott nevek és sorsok is megelevenednek, van, ahol pedig csak a kérdés marad: ki volt ő, és mit látott belőle a festő?
A kiállítás végére talán az a leginkább meglepő felismerés, hogy Székely Bertalan nőábrázolásain keresztül tulajdonképpen Székelyt ismerjük meg. Társadalmi helyét és körét, barátságait és személyes kötődéseit, de legbelsőbb elképzeléseit, fantáziáit és szorongásait is. A reprezentatív portrékon a megbízói viszonyok rajzolódnak ki, a feleségéről készült vázlatokon és a sorozatokon egy házasság személyes és társadalmi megélése, az aktokon egy alkotói megszállottság, amely évtizedeken át ugyanazt a kérdést kerülgeti.

Balassa Tímea, művészettörténész, kurátor

Szada, 2026. május 10.