Boldog anya

Olaj, vászon, 149,5 x 113 cm

Helyszín: gyermekorvosi rendelő

A gyermekét ölében tartó édesanyát ábrázoló életkép 1870 körül keletkezhetett.

“Székely Bertalan életképfestészetében központi szerepet tölt be az anya-gyermek kapcsolat ábrázolása. 1864 és 1870 között keletkezett képei közül az Anyai őrszem, a Boldog anya, később az Árva és Az apáca című képek foglalkoznak ezzel a témával. Az Özvegy a kompozíció és a formátum hasonlósága miatt feltételezhetően párdarabja a Boldog anya című képnek.

[…] A színek harmóniája az anya és gyermeke közötti kapcsolatot a családi öröm meghitt pillanatává formálja át. Az ábrázolás természetes és közvetlen, így idealizálástól, túlzott pátosztól mentesen, lírai érzékenységgel jeleníti meg a családi öröm, az anyai szeretet érzéseit, felhasználva a klasszikus Madonna-ábrázolások kompozíciós variánsainak ötletét.” (Bakó Zsuzsanna)

A kép a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, a 19–21. századi Gyűjteményben őrzik.

Parasztudvar piros szoknyás leánykával

olaj, karton, 31,5 x 52,5 cm

Helyszín: Tájház

“A szadai Székely-képeknek van egy meglehetősen nagy számú csoportja, amelya legismertebb, legtöbbet reprodukált képekből áll. Központi témájuk a szalmatetős ház, amit elborít a növényzet. A természet által átölelt házak képei kompozicionálisan is hasonlóak: középen a hangsúlyos tetővel fedett ház kis, világos udvarral, kétoldalt behajló ágak, házra felfutó levelek. Olykor pici, jelzésértékű alak jelenik meg, aki valamilyen házi munkát végez vagy szertefutó tyúkok láthatók. Az egyszerű parasztházakat körülölelő növényzet a civilizáció és a természet harmóniáját idézi meg. Az elvesztett, de nyomokban még felfedezhető paradicsomi állapot, a rousseau-i kunyhó ideáljait látjuk e sorozaton.” (Békefi Eszter)

“A kép a szadai korszak egyik leglátványosabb darabja, életközeli, derűs pillanatkép. A Székely életműben a plein air festésmód megjelenésének egyik legszemléletesebb bizonyítéka. A zsúpfedeles parasztház és növényektől borított udvara pazar látvánnyá válik az erős napsütésben felizzó színek hatására. A dús vegetáció körbefonja a kép bal szélén guggoló leányka figuráját, s az éles napfény izzó vörössé festi piros szoknyáját. A napfény beragyogja a kis parasztudvart, megvilágítva a zsúpfedeles kunyhót s az előtér egy darabját, beragyogva sötétebb zugába is. Az egész kép erőteljes ecsetvonásokkal felrakott színes foltok - színek és komplementer színeik - sokaságából tevődik össze, s ily módon egységes összképet alkotva, megnemesíti az egyszerű tájmotívumot.” (Bakó Zsuzsanna)

A festmény a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, a 19–21. századi Gyűjteményben őrzik.

Szadai völgy

olaj, papír, 33 x 43,8 cm

Helyszín: Berek utca - Ág utca sarka

Ez az ismerős látványt ábrázoló tájkép szintén a művész szadai korszakának termése az 1890-es évekből.

“Székely Bertalan életművében van egy karakteresen elkülönülő tárgycsoport, amely mind témájában, mind stílusában eltér az életmű többi elemétől: ezek a szadai tájképek. Nagy részüket életében nem állította ki, nem szignálta és nem datálta. Eredetileg jóval több létezett, egy részük már elveszett, de a megmaradtakat összegyűjtve és csoportosítva – téma és megfestési mód szerint – így is felvázolható, hogy egy teremtő elme falusi elvonulása alatt miként kereste és találta meg a festészet új útjait, hogyan ment végig azon az úton, amit a nemzetközi tendenciákat megismerve önmagának jelölt ki. Székely Szadája nem csupán egy kis falu, hanem egy sokkal nagyobb jelentőségű hely, ahol az idős festő háborítatlanul elmélkedett a korszak festői kérdésein. A lankás domboldalak, a napsütötte tisztásokkal tarkított ritkás erdők és a kedves, roskadozó öreg házak készséges „portréalanynak” kínálkoztak az akadémizmus merev rendszerétől egyre távolodó festőnek.” (Békefi Eszter)

“A közvetlen táj élmény, a napszakok változása, a látvány szépsége termékenyen hatott alkotó fantáziájára. A Szadai völgy az alkonyi táj hangulatának maradéktalan visszaadása némileg romantikus felhanggal.” (Bakó Zsuzsanna)

A kép a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, a 19–21. századi Gyűjteményben őrzik.

Vörös hajú leány

olaj, vászon, 56,5 x 46,5 cm

Helyszín: piac épülete 

A fiatal lányt ábrázoló portrét 1875 körül festhette Székely Bertalan.

“A festmény kivételt képez az idealizáló női portrék sorában, mivel stílusa, felfogása lényegesen eltér azokétól. [...] A szépítés nélküli naturalizmus és az arcon át tükröződő jellem ábrázolására törekvő romantikus portré sajátos keveredése érezhető a képen. A színek és tónusok változatossága, a vörösek és zöldek harmóniája, a fény mesteri játéka a hajon, az arc és a nyak részein Székely bravúros technikáját, pazar festőiségét dicséri.” (Bakó Zsuzsanna)

A festmény a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, a 19. századi művészetet bemutató részleg állandó tárlatán szerepel a Magyar Nemzeti Galériában.