Szadai völgy

olaj, papír, 33 x 43,8 cm

Helyszín: Berek utca - Ág utca sarka

Ez az ismerős látványt ábrázoló tájkép szintén a művész szadai korszakának termése az 1890-es évekből.

“Székely Bertalan életművében van egy karakteresen elkülönülő tárgycsoport, amely mind témájában, mind stílusában eltér az életmű többi elemétől: ezek a szadai tájképek. Nagy részüket életében nem állította ki, nem szignálta és nem datálta. Eredetileg jóval több létezett, egy részük már elveszett, de a megmaradtakat összegyűjtve és csoportosítva – téma és megfestési mód szerint – így is felvázolható, hogy egy teremtő elme falusi elvonulása alatt miként kereste és találta meg a festészet új útjait, hogyan ment végig azon az úton, amit a nemzetközi tendenciákat megismerve önmagának jelölt ki. Székely Szadája nem csupán egy kis falu, hanem egy sokkal nagyobb jelentőségű hely, ahol az idős festő háborítatlanul elmélkedett a korszak festői kérdésein. A lankás domboldalak, a napsütötte tisztásokkal tarkított ritkás erdők és a kedves, roskadozó öreg házak készséges „portréalanynak” kínálkoztak az akadémizmus merev rendszerétől egyre távolodó festőnek.” (Békefi Eszter)

“A közvetlen táj élmény, a napszakok változása, a látvány szépsége termékenyen hatott alkotó fantáziájára. A Szadai völgy az alkonyi táj hangulatának maradéktalan visszaadása némileg romantikus felhanggal.” (Bakó Zsuzsanna)

A kép a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, a 19–21. századi Gyűjteményben őrzik.