II. Lajos tetemének feltalálása

olaj,vászon, 140 x 181,5 cm

Helyszín: Jókai utca - Székely Bertalan utca sarka

Az 1526-os mohácsi csatában elhunyt II. Lajos király holttestének megtalálásáról készített történelmi festmény az első ilyen témájú képe Székelynek, melyet 1860-ban festett. A király holttestét a csata hevében gyorsan el kellett hantolniuk társainak, s csak hetekkel később térhettek vissza erre a helyre, hogy a királyi holttestet hazaszállítsák, és méltó temetést rendezzenek számára.

“Székely képe […] a halott király megtalálását ábrázolja. […] A sír és a halott megtalálása egyszerre vetíti fel a tragédiát előidéző múltat, a gyászos jelent és a szomorú jövőt. [...] A színek hatást, hangulatot teremtő erejének alapvető szerepe van a képeken, nem kevésbé a fény tudatos alkalmazásának, amely az előbbivel együtt a lényeg kiemelésének rendkívül fontos eszköze. így lehetséges, hogy a halott király teste, bár félig még a földben van - világítóan fehér leplének következtében -, a kompozíció hangsúlyos, de nem mesterségesen kiemelt része lesz. Ez a kompozíció központja, de a királyt körbevevő - és a képtér egészéhez képest felnagyított - alakok megosztják a figyelmet, mozdulataik, arckifejezéseik érzelmeket közvetítenek.

Ez az egységes, melankolikus, lírai érzelmi hatás tömöríti a végső mondanivalót: a halál fölött érzett fájdalmat, amely - Székely esztétikai felfogásában érthető és érzelmileg felfogható akkor is, ha nem tudjuk, hogy a király II. Lajos, és hogy itt a magyar nép, nemzet további sorsáról van szó. A tartalom és a forma tökéletes egysége önmagában - minden magyarázó gesztus és mesterkélt drámaiság nélkül is - szimbólumteremtő erőt hordoz.” (Bakó Zsuzsanna)

A kép a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, a 19. századi művészetet bemutató részleg állandó tárlatán, a történelmi festmények között szerepel a Magyar Nemzeti Galériában.