Tájkép vázlat

olaj, lemezpapír, 29 × 39 cm

Helyszín: Patak sétány

 

A nádfedeles házak, a jegenyefa, a csillogó víztükör a benne fürdőző kacsákkal, a háttérben pedig a távolban kéklő hegyekkel - mind-mind a 19. század végi szadai falukép hiteles részletei. Székely Bertalan 1889-ben vásárolt házat Szadán, de már előtte is gyakori vendég volt nyaranta falunkban. Itt a szadai Székely-kertben áll ma is az egykori lakóház és a valószínűleg Schulek Frigyes tervei alapján készült műteremház. Ezektől az időktől kezdve haláláig a mester a nyarakat családjával Szadán töltötte, és a pedagógusi munka, valamint a nagy festészeti megbízásokhoz kapcsolódó tevékenységek szüneteiben a települést járva készítette szívünknek mindennél kedvesebb szadai tájképeit.

“Székely tájképeinek számban legnagyobb és művészi jelentőségben sem csekélyebb csoportja feltehetően az 1880-as és 1890-es évek folyamán keletkezett. […] A dombos, lankás táj, a környékbeli falvak és lakóik, témák egész sokaságát kínálják számára. Miként pályája kezdetén, most is közel kerül a természethez és az élményt friss szemléletű tájképek egész sorozatában örökíti meg. [...]

Egészséges, elfogulatlan természetlátás, a látvány gyors rögzítésének és ugyanakkor absztrahálásának képessége a legfőbb erénye e korszak képeinek. Egy részük egyszerű motívumot kiválasztó közelkép: parasztudvarok, düledező viskók, zsúpfedeles kunyhók szikráznak a napfényben. Másutt a borongós őszi időben bágyadtan csillan meg a napfény, aranyló barnás-sárgás reflexek nyomait hagyva a fákon, a pocsolyán, a patak víztükrén. […] A vízpart a szadai korszakban is kedvelt témája, mivel jó alkalmat ad a festőnek a fényproblémák, illetve a fény-árnyék kontraszthatások vizsgálatára. A szadai korszakban gyakoribbak a közeli képkivágatok, de találunk távlati, perspektivikus kompozíciókat is, amelyeken a horizont nyitott, a táj távlatból szemlélt, s ezeken általában nagyobb hangsúlyt kapnak a sötét-világos egységes színfoltok, ezúttal világos-pasztell színharmóniákkal, éreztetve a napsütés erejét és derűs hangulatot sugározva.” (Bakó Zsuzsanna)

A tájkép a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, a 19–21. századi Gyűjteményben őrzik.