Egri nők

olaj, vászon, 227 × 176,5 cm

Helyszín: Faluház

Ez a történelmi tárgyú festmény teljes bizonyossággal nevezhető Székely Bertalan legismertebb festményének. A mű 1867-ben készült el, de az ismert vázlatokból tudjuk, hogy a művész csaknem 10 éven át dolgozott ezen az alkotáson.

“Eger várának 1552-es nagy ostroma a maroknyi várvédők hősi győzelme a többszörös túlerőben levő török sereggel szemben nemcsak a kortárs Tinódit ihlette hősi ének írására. [...] Székely Bertalan alkotó fantáziáját elsősorban a nők hősiessége ragadta meg, ezzel is fokozottan érzékeltetve és hirdetve a szabadságért félelmet és halált nem ismerők erkölcsi nagyságának mindenkor érvényes igazságát. A festményt az egri nők közadakozásból vásárolták meg, s ez a fogadtatás híven mutatja, hogy közönség és mű egymásra talált, a festmény betöltötte az adott történelmi helyzetben a neki szánt szerepet: lelkesíteni tudott a régmúlt eseményeivel, a 48-as szabadságharc győztes csatáit idézve a néha gyorsan felejtő emlékezetben.” (Bakó Zsuzsanna)

“Székely Bertalan nagyméretű történelmi festményén valósággal nemzeti "fogadalmi" képpé tökéletesedett az Egri nők kompozíciója.

A festő minden részletében kibontja a jelenetet, s emellett mégis megőrzi a főalak eszmei kiemelését, akit ünnepélyesen komoly arckifejezéssel és végsőkig elszánt, megfeszülő izmokkal ábrázol. A várfal, ahol már csak három asszony küzd, teljesen nyitott az ellenség számára. A várfalon a férje karját fogó monumentális nőalak mellett még két asszony látható, akik közül az egyik nagy lendülettel támad, a másik félve fogja a kövekkel teli kosarat. A törökök első sora hátrafelé zuhan, de a második sor tovább igyekszik felfelé a várfalhoz támasztott létrákon. A festő nagy tudatossággal a dráma tetőfokát ábrázolja, amikor még nem dőlt el semmi, de a szinte groteszkségig túlfokozott arckifejezésekből és gesztusokból látható, hogy a várat védő asszonyok nagyobb lelki elhatározással küzdenek, mint a támadók.” (Szabó Júlia)

A kép a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, a 19. századi művészetet bemutató részleg állandó tárlatán, a történelmi festmények között szerepel a Magyar Nemzeti Galériában.